Falutörténet
Területe: 9. 10. km2
Lakossága (2002): 496 fő.
Külterülete: 746 ha.
Belterülete: 54 ha.
Műemlék: – Római katolikus templom, védett: MJ-4987. Tit: Urunk színeváltozása. Búcsú: aug. 15.
Kisközség Veszprém megye déli határában. Itt ér véget a Bakonyi-hegység és kezdődik a lankás zalai dombvidék. Zalától 1950-ben csatolták Veszprém megyéhez. Neve az ómagyar Bas személynévnek a birtoklást kifejező –i képzős származékából ered. Az alapjául szolgáló személynév talán a Basilleus személynévből keletkezett rövidüléssel.
A falu a középkor óta annak az egykori Marcalfő nevű területnek a nyugati peremén fekszik, amelyet még I. István király adományozott a veszprémi püspökségnek, és amely máig is a Marcal folyó forrásmedencéje. Ismeretlen időben, de még a 13. század közepe előtt telepítette a püspökség Csehi, Prága és Bazsi falvakat, nevük után cseh telepesekkel.
Első említése 1248-ból, 1408-ból Base néven szerepel. 1436-ban Sümeg várának tartozéka, Poss. Basee néven, a veszprémi püspökség birtoka. Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás után is a veszprémi püspök birtokolta a község határának nagyobb részét. 1548-ban a török teljesen elpusztította, plébánosa 1550-ben hagyta el a falut. 1564-től alávetett a töröknek és hódoltsága tart – kisebb megszakításokkal – 1629-ig tart. 1700-1714 között, majd 1715 után Széchenyi Pál veszprémi püspök Rohne vidéki sváb lakossággal telepítette be a falut. A telepesek a régi – mai temető mellett elterülő – települést felhagyva mai helyére építették fel falujuk első 11 házát. 1715-ben három magyar és öt német család lakta, első urbáriuma 1724-ben kelt. Az 1773. évi Lexicon Locorum és az 1802. évi kamarai összeírás lakosságát sváb etnikumú németnek mondja. 1550-ig anyaegyház, temploma középkori építésű. Ezt követően egyházával csak a 18. században találkozunk, amikor Sümegcsehi filiáléja. Mai romai katolikus templomát a barokk jegyében, 1731-ben épült a korai templom helyére Szent Katalin tiszteletére, de egy 1777. évi összeírás szűknek és sivárnak mondja. Tornyát és új sekrestyéjét Bajzáth József püspök ideje alatt, 1787-ben emelték. Műemlék jellegű épület. Különös értéke a faragott barokk szószéke, mely a sümegi ferences templomból került át 1760 körül, mestere Franz Richter győri karmelita szerzetes volt. Szőlőhegyi kápolnája 1731-ben épült. Első tanítója 1720-ból ismert. 1785-ben a falut 524-en lakták, jobbágyok és zsellérek, nemes nem volt társadalmában.
Bazsin született 1926. szeptember 16-án Simon István Kossuth-díjas költő, publicista, műfordító, 1963-tól haláláig országgyűlési képviselő, 1963 és 1971 között a Kortárs című irodalmi folyóirat főszerkesztője. Az alig 49 éves korában, 1975-ben elhunyt költőt – kívánságának megfelelően – szülőfalujában helyezték örök nyugalomra. Márvány és bronzból készült síremléke Borbás Tibor szobrászművész és Papp Károly építész munkája. Szülőháza 1983 óta emlékmúzeum. Az itt látható kiállítást 1990-ben bővítették és újították fel.
A falu határában emléktábla őrzi Berzsenyi Dániel nevét, aki 1868-ban, a Somogy megyei Niklára költözése alkalmából itt írta a Búcsú Kemenesaljától című költeményét.
Lakossága magyar és katolikus. Villanya 1959 óta, vízvezetéke 1989 óta van.
Forrás: KOPPÁNY Tibor: A bazsi-i r.k. templom története. In: Veszprém megye műemléki topográfiája. Kézirat a KÖH gyűjteményében, másolat a Sümeg Városi Múzeum levéltárában.
______________________________________